Bejelentés



ACSÁDI ROZÁLIA HONLAPJA
" A szellem udvariassága: ha gondolataink tisztességesek és becsületesek. "

MENÜ
2
5

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek.
+
Ingyenes tanulmány:
10 megdöbbentő ok, ami miatt nem megy az angol.










BALLADA A GARABONCIÁSRÓL fekete köpenyben fekete ég alatt járja örök útját egy arctalan alak járja keskeny útját erdők mezők között fekete ég alatt keresi a rögöt amely neki egyszer nyugovópont lenne amelyre mondhatná isten segedelme hazát adott nekem itt lesz majd szállásom erdőn mezőm járva itt lesz maradásom mert erőm már fogyva mert véres a talpam örökös vándorlás lett csak a hatalmam örökös vándorlás fekete köpenyben csak az ég madara vigasztal meg engem csak az ég madara repül a vállamra fekete sebemet már csak az takarja istenem szállásom hol lesz majd énnekem hova hajtom majd le lázban égő fejem hol talál majd engem az égő pirkadat mert az idő forog ideér napra nap napra újabb nap jön estre újabb est száll véres homlokomra gyógyírt már nem talál sem a szelek tüze sem az esők vize sem hegyi patakok csiszolt gyémántköve sem a tűz sem a víz nem gyógyít meg engem fekete ruhámat nem lehet letennem nincsen maradásom nincsen nyugodalmam nem ér el lelkemig az az ősi dallam amely egykor régen felzokogott bennem amelynek hatalma lett a veszedelmem amely elszédített vérembe fonódva vérem ütemének lett az indulója érte hagytam oda házamnak ajtaját hogy benne lelek majd szózatos szép hazát elhagytam elhagytam viruló kertemet s fekete ég alatt raktam pásztortüzet nyájam is elszéledt s elveszett furulyám a gizgazos árok lett az én nyoszolyám ott találtak engem az ég madarai a vállamra gyűltek énekem hallani énekem hallgatják immár ezer éve azóta vagyok a világ szenvedése elmosta az idő azóta arcomat erdőn mezőn járok fekete ég alatt fekete köpenyem forgószélbe szédül amerre én járok viharossá kékül még a fák lombja is még a nap is tőlem a hold is az égen menekül előlem az az ősi dallam már nem tiszta ének de dobogó erő fergeteges méreg sámándob-üvöltés felszított őrület menekülnék tőle de körülvesz s követ az az ősi ritmus s nem hagy megnyugodni nincs napom sem éjem nem hagy elaludni nem hagy elaludni nem hagy felébredni örök bolyongásban társam akar lenni s fekete köpenyben fekete ég alatt járja örök útját egy hatalmas alak járja súlyos útját rétek mezők fölött fekete ég alatt keresi a rögöt melybe kapaszkodna melybe hazavágyna amely lenne végre megtalált hazája amely ráborulna amely elaltatná s mind az égi madár leszállana hozzá leszállana hozzá fekete sebére s gyásszal emlékezne tiszta énekére VIRÁG VOLTAM, MADÁR LETTEM Tarlón nyíltam, nyíltam réten, szirmaimmal szél vitázott, anyám gyöngyének neveztek, apám kék virágnak látott. Virág voltam, madár lettem, napszárnyúvá színesedtem, napszárnyúvá, libbenővé, szitakötőt kergetővé. Virág voltam, madár lettem, szárnyaim feszültek égnek, hívtak hegyek, óriások, tornyos felhők megigéztek. Néha fönt a hegymagasban anyám tekintése fénylett, s ráfestettem szép hajára a hófehér öregséget. Szálltam anyám ablakára napvirágos délelőttön, felhők rajzolták az égre könnyűsurranású jöttöm. Anyám ablakára szálltam, láttam kezében a csendet, azt vigyázta, azt becézte: ráhajolt és elmerengett. Szemében a meleg bánat, pillantása apró lepke, lebbenése, illanása könnyű szárnyamat sebezte. Nevetését kértem volna, hajához hajolni vágytam, simogatni apró arcát: örülni, hogy megtaláltam. S nem hallhatta meg a hangom, énekemet nem érthette, amit látott, nem volt az más, mint egy röpkeszárnyú lepke. Hívtak hegyek, óriások, tornyos felhők megigéztek, virág voltam, madár lettem, szárnyaim feszültek égnek. Néha fönt a hegymagasban apám tekintése kéklett, s ráhintettem homlokára a megnövő messzeséget. Szálltam apám ablakára, tűzpipacsos május fénylett, sziromlobogásos hajnal fésülte a mindenséget. Apám ablakára szálltam, néztem földfekete arcát, árnyékok motoztak testén: kitakarták, betakarták. Tekintése lázas csillag, szemében távoli rétek, madaras énekkel hívtam, madaras énekkel kértem. Meg sem ismert, meg sem látott, meg se rezdült arcán arcom, szárnyaimmal verdesődtem, tudtam, el kell végleg hagynom. Pedig még maradtam volna, pedig vigasztalni jöttem, sötét kín gyötörte arcát, s bánat sötétlett fölöttem. Tarlón nyíltam, nyíltam réten, árnyékommal szél vitázott, rámhajoltak apró titkok, rámfeszültek szörnyű átkok. Virág voltam, madár lettem, napszárnyúvá színesedtem, napszárnyúvá, libbenővé, soha-vissza-nem-térővé. MADÁRSÍRÁS Madársírás az ének a fényből szőtt tavak fölött. Csak egyszer még látnád a felhőkbe költözött lepkék sugaras táncát, csak egyszer még látnád a kibomló réteket! Jaj, apám, sohasem létezett bűnösebb imádság, mint amit mondok érted, sohasem létezett! Ólmosodik az idő, feketülnek a kertek, gyérülő lombba dermed az alkonyat. Sodorja, viszi arcodat, ellobbantja a szél: magukhoz emelnek a fák, a száraz gallyak, véred virágba alvad s tenyeredből kipereg a sárga homok. RÁOLVASÓ ne menj messze ne szállj közel szállj a fáknak szeleivel üszkös fákon villám fénye szállj a csillagok tüzére csillag ágán hétszínvirág abban rejtőzik a világ ne menj messze ne érints meg ne az én erőm tartson meg de tartson meg téged apád hintsd a porba fanyar borát hintsd a szélbe káromlását zúgó vízbe megrontását érintsd kezét kemény tőrrel arcát angyalos erővel érintsd szavát szavaiddal ártó vérét tenmagaddal ne menj messze ne szállj közel szállj a hegyek szeleivel hegytetőkről ne nézz vissza forrást keress amely tiszta forrás vizét vedd kezedbe abból igyál péntek este ne szállj közel ne érints meg ne az én hitem tartson meg de tartson meg téged anyád vesd a földre tépett ruhád tedd a háza küszöbére látogasd meg nagypéntekre teremts elé napot holdat a kötényét is megoldjad rakjál bele színezüstöt gyönggyel táplálj tüzet füstöt két kezébe tegyél ágat vessen neked fehér ágyat ne menj messze ne szállj közel szállj a fáknak szeleivel üszkös fákon villám fénye szállj a csillagok tüzére ANYÁM, ANYÁM, ÉN JÓ ANYÁM Anyám, anyám, én jó anyám, árva viskóm, szép palotám, lankás kertem, én dús mezőm, fekete márványtemetőm. Anyám, anyám, én szép anyám, szivárvánnyal ívelt hazám, erdőm, rétem, folyópartom: kiszáradt virágod arcom. Anyám, anyám, árva anyám, árván hagyott tűzviolám, vigasztalnám gyolcskezedet, gyámolítanám kedvedet. Anyám, anyám, én virágom, virágsziromból szőtt álmom, katedrális tornyán páva: Isten védtelen világa. Anyám, anyám, csillagsorsom, letett keresztedet hordom, hordom letett keresztedet, vérrel írom életedet. Anyám, anyám, imádságom, templomlépcsőm, gyertyalángom, márványarcod fehér gyertya, égi titkok égnek rajta. Anyám, anyám, mindenségem, véredből kibomlott vérem, csillagsorsom, lassú lázam, gyásszal lepecsételt házam.










Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!